A székely rendi "natio" tudati öröksége

még sokáig hatott, sőt hat, és minden bizonnyal hatni fog. A Székelyföld természeti- és gazdaság-földrajzi szerkezete eléggé színes. A kellemes éghajlatú termékeny folyó-völgyektől, egészen a zord hegyközi medencékig, a közel 1000 méterrel tengerszint fölé emelkedő fennsíkokon kialakult lakott területekig mindenféle táj megtalálható itt, a maga sajátos megélhetési forrásaival.

A székely táj változatos jellege indokolta volna egy székelyföldi belső gazdasági komplementaritás létrejöttét: azt, hogy a különböző székely kisrégiók lakói a hiány-árukat más székely területekről szerezzék be. Ez több okból nem működhetett. A székeket olykor természeti akadályok szigetelték el egymástól. Aranyosszék esetében a távolság, a közbeékelődő vármegyei területek nehezítették a kommunikációt. A Székelyföldről induló folyók is súgárszerűen folynak a szélrózsa majd minden irányába. A kulturális értékek áramlását a felekezeti sokszínűség tette körülményessé. Érthető hát, hogy - a rendiség felszámolását követően - a közös származás és történelem (mely óhatatlanul magába foglalja a "virtuális múltat" is), a jellegzetes néprajzi elemek, az oly sokat emlegetett "székely virtus" kellett átvegyék az élő kapcsolattartás szerepét a csoport tudati kohéziójában.

Azt se feledjük, hogy mindehhez társul még egy lényeges, a kisebbségi lét feltételei közt felértékelődött összetartó kapocs: a megmaradás tán legfontosabb erőforrása, a tájegység tömb-magyar jellege.