Mezei veréb

Térkép

Megjelenés

Kisebb termetű és karcsúbb, mint a házi veréb, kevésbé duzzadt csőrrel. A két nem hasonló megjelenésű. Mind a fiatal, mind a felnőtt egyedeket csokoládébarna fejtető, halánték és nyakszirt, fehér alapon fekete foltos fejoldal és két halvány szárnycsík jellemzi.

Életmód, vonulás

Egész éven át csoportosan elő, nem vonuló faj. Költési perióduson kívül a szomszédos csapatok egyedei keveredhetnek és 10-100 km2-t is bebarangolhatnak. Alapvetően monogám madárfaj, párt egész életre választanak, bár a hímek összeállhatnak szomszédos fészkek megözvegyült tojóival is. Laza kolóniákban fészkelnek, melynek méretét a tápanyag és a rendelkezésre álló fészkelőhelyek korlátozzák. Növényi (magok, rügyek, bogyók) és állati táplálékot (rovarok, hernyók, levéltetvek) fogyasztanak. A táplálékot főleg talajközelben szedegetik össze.

Költés

A költés április közepén kezdődik, és júliusban fejeződik be, évente 2-3 fészekaljat nevelnek. Fészkeiket üregekbe, nyílásokba építik: faodvakba, szalmakazlakba, nagyobb madarak fészkeinek oldalába és mesterséges költőládákba. A tojó a 2-7 pettyes-foltos szennyesfehér tojásokon 11-14 napig kotlik.

Élőhely

Kevésbé kötődik az emberi településekhez, mint a házi veréb. Erdőszéleken, ártéri ligeterdőkben, utak menti fasorokban, gyümölcsösökben, gabonaföldeken, temetőkben, tágas külvárosi területeken fészkel.

Elterjedés

Egész Európában (kivéve a nagyon hideg északi területeket) és Ázsia nagy részén elterjedt, főleg kontinentális, de akár óceáni klímában is. Síkvidéki vagy alacsony dombvidéki faj. Európai állományuk az utóbbi 25 évben csökkent. Behurcolták, és lokálisan fészkel az Amerikai Egyesült Államok területén és Dél-Ausztráliában.

Hazai elterjedés és állományméret

Általánosan és széles körben elterjedt faj, romániai populációjuk stabil, a fészkelő párok száma 1,3 – 2,8 millió (BirdLife International 2004).

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

- Magyarorzsági kutatók vizsgálták a mezei veréb fészkelési sikerességét mesterséges odúkat használva. Arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a csoportosan fészkelő (fészkek közötti távolság 3-5 m) vagy az egyedül fészkelő (fészkek közötti távolság 50 m) párok lesznek sikeresebb szülők. Azt találták, hogy a koloniálisan fészkelő párok gyakrabban etettek, és kisebb fióka-mortalitást mutattak az első fészekalj esetén, mint a magányosan fészkelő párok. Ez azzal magyarázható, hogy a szülők a csoport hatására a tavaszi tápanyagbőségben szinkronizálják az etetést. Ezzel szemben, a második és harmadik fészekalj esetén ez az előny már nem volt kimutatható, valószínűleg azért, mert a nyár előrehaladtával előnyösebb magányosan fészkelni, mert a szülőpárnak így nagyobb terület jut a táplálék beszerzésére. Ugyanezt igazolja az az eredmény is, hogy három fészekalj felnevelése jelentősebb tömegcsökkenéssel járt a koloniálisan, mint a magányosan fészkelő szülőknél (Sasvári & Hegyi 1994).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Sasvári, L. & Hegyi, Z. (1994) Reproductive effort of colonial and solitary breeding tree sparrows Passer montanus L. Behavioral Ecology and Sociobiology 34:113-123

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest