Seregély

Térkép

Megjelenés

Nászidőszakban az öreg madarak (mindkét nem) tollazata egyöntetű feketének tűnik, de közelebbről nézve zöldesen és lilásan csillogó, a csőr sárga. Télen az öregek tollazata fekete alapszínezetű, sűrűn fehérrel pettyezett, az evezők szegélye barnás. Az első téli tollazatba átvedlő fiatalok hasonlóak, de a fej barna színezetű. A seregély téveszthető a hím feketerigóval (Turdus merula), ám a seregély farka rövidebb, csőre hegyes és hosszabb, és nem ugrál páros lábbal, mint a rigó, hanem energikusan lépked a fűben.

Életmód, vonulás

Tavasszal és fiókaetetéskor főleg gerinctelenekkel és azok lárváival táplálkoznak (pl. lószúnyogok, sáskák, szöcskék stb.) a földön sétálva. Egész éven át csapatokban mozognak. Nagyon látványos, ahogy több ezer madár tömött, változó alakú formációkat alkot a levegőben. Dél- és Nyugat-Európában állandó, máshol (nálunk is) vonuló, a telet Dél- és Nyugat-Európában vagy Észak-Afrikában tölti. Tavasszal nagyon korán, február végére vagy március elejére érkezik vissza költőterületeire.

Költés

Laza telepekben vagy rmagányosan költenek, leggyakrabban fák odvaiban, néha pedig sziklafalak repedéseiben, üregeiben, vagy épületek hasonló mélyedéseiben; üregeiket kibélelik. Költéskor párban járnak, de a táplálkozó területeken (mezők, füves parkok, sportpályák, stb.) ilyenkor is csapatosak. Monogámok vagy poligínek. Április közepén az első kotlási periódus szinkronban zajlik le a kolónia minden fészkében, 3-8 halványkék tojást raknak, melyeken a tojó 11-15 napot kotlik. A második fészekalj ideje változó a kolónia tagjainál.

Élőhely

Költéskor szinte minden sík- vagy dombvidéki fás élőhelyen megtalálható, kezdve a gyümölcsösöktől, árterektől, az út menti fasorokig, városi parkokig, kisebb erdőfoltokig. Vonuláskor szintén sokféle élőhelyet látogatnak meg: táplálkozáskor szőlősöket, gyümölcsösöket, rovarokban gazdag mezőket,és legelőket, éjszakázáskor pedig nagyrészt nádasokat.

Elterjedés

Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Sok helyre becurcolták, ahol a faj megtelepedett, és továbbterjedt. Ma már közönséges madár Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon stb. Európai állományuk az utóbbi 25 évben csökken.

Hazai elterjedés és állományméret

Általánosan és széles körben elterjedt faj, romániai populációjuk stabil, a fészkelő seregély párok számát 840,000 – 1,224,000-re becsülik (BirdLife International 2004).

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A seregélyek párzási rendszerére jellemző, hogy míg a hím egyedek poligíníára törekednek (minél több nősténnyel párzani), addig a tojók rátermettségét a monogámia növeli. Ezzel magyarázható, hogy a párzási időszak előtt a tojók agresszíven viselkednek egymással szemben. Svéd kutatók kimutatták, hogy a fő hím nemi hormon, a tesztoszteron mindenképpen hozzájárul a seregély tojók viselkedéséhez, hiszen mesterségesen adagolt tesztoszteron hatására a tojók agresszívebben viselkedtek és gyakrabban vettek részt monogám kapcsolatban, mint a nem kezelt tojók.

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Sandell, M.I. (2007) Exogenous testosterone increases female aggression in the European starling (Sturnus vulgaris). Behavioral Ecology and Sociobiology 62: 255-262

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest