A szarka fészke felülről is fedett
| Román név | Coţofană |
| Angol név | Common Magpie |
| Tudományos név | Pica pica |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Varjúfélék (Corvidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 40-51 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 18-21 |
| Tömeg (g) | 180-270 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Csökkenő |
A fej, a nyak, a mell, a hát, az alsó- és felső farokfedők és a szárnyfedők feketék, míg a has, a válltájék és a szárnyvégi evezők fehérek (utóbbiak hegye fekete), a többi evező kékesen, zöldesen csillogó fekete, a faroktollak, melyek rendkívül hosszúak (20-30 cm), pedig zölden csillogó feketék. Csőre varjúszerű.
Gerincteleneket, magvakat és terméseket, ritkábban pedig kisebb gerinceseket (pl. madárfiókákat) fogyaszt, rájár bármilyen dögre vagy hulladékra. Rövidtávra (1-2 hét) képes táplálékot tárolni. Költési időben magányosak, költés után kisebb csapatokban járhatnak, a párok a territórium minősége függvényében egész évben a területükön maradhatnak. Nem vonul.
Territoriális madarak, a monogámia gyakoribb és élethosszra szól, de nem ritkák a poligín (többnejű) hímek sem. Fedett fészkét kizárólag vékony ágakból építi, sárral tapasztja és belülről fűvel, szőrrel béleli ki. 5-7 tojást raknak, melyet a tojó három hétig költ.
Nagy kiterjedésű erdők kivételével, minden sík- vagy dombvidéki fás élőhelyen jelen van, de leginkább a bokrosokat, bozótosokat, fasorokat kedveli.
Egész Európában, Ázsia nagy részén és észak-nyugat Afrikában költ, mindenhol gyakori fészkelő. Populációnövekedésének és a jó táplálékkínálatnak köszönhetően sok helyen városokban is megtelepedik, eléggé bizalmas, néha szemtelen, jól alkalmazkodó faj.
Hazai elterjedés és állományméret
Nálunk is nagy számban fészkelnek, 624-780 ezer párra becsülik a hazai állományt (Birdlife International 2004).
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Újabb kutatások azt mutatták ki, hogy a szarka eddig az egyetlen nem-emlős állat, mely én-tudattal rendelkezik. Ennek egyik legbiztosabb jele, hogy az egyed felismeri magát a tükörben, és nem fajtársnak nézi a tükörképet. Az én-tudatot bizonyították majmoknál, delfineknél és elefántoknál, de ezzel a felfedezéssel arra lehet következtetni, hogy a komplex kognitív képesség függetlenül jelent meg az emlősöknél és a varjúféléknél, azaz olyan taxonómiai csoportoknál, melyek több mint 300 millió évvel ezelőtt váltak szét (Prior és mtsi. 2008)
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Prior H, Schwarz A, Güntürkün O (2008) Mirror-Induced Behavior in the Magpie (Pica pica): Evidence of Self-Recognition . PLoS Biol 6(8): e202.
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
