Vetési varjú
Román név | Cioară de semănătură |
Angol név | Rook |
Tudományos név | Corvus frugilegus |
Rendszertani besorolás | |
Verébalakúak (Passeriformes) rendje | |
Varjúfélék (Corvidae) családja | |
Jellemző méretek | |
Hossza (cm) | 45 |
Szárnyfesztávolság (cm) | 81-99 |
Tömeg (g) | 300-340 |
A faj éneke | play |
Európai elterjedés | Európai elterjedés |
IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
Európai trend | Növekvő |
Megjelenés
Teljesen fekete színezetű varjúféle. Az öreg madarak kikopott, csupasz, fehérré váló csőrtövük alapján könnyen felismerhetők. A fiatalok a Nyugat-Európában elterjedt kormos varjútól (C. corone) és a hollótól (C. corax) ék alakú, hegyes csőrük és kúpos fejük alapján különíthetők el.
Életmód, vonulás
Mindenevők: változatos növényi (magvak, termések) és állati táplálékot fogyasztanak (pl. giliszták), továbbá hulladék- és dögevők is. Csapatosan mozognak, költési időben és azon kívül is, táplálkozáskor és éjszakázáskor is, több ezres csapatai figyelhetők meg szürkületkor a városok felett. Északi és északkeleti populációik délebbre vonulnak, máshol (nálunk is) állandóak. A leggyakoribb fészkelő varjú-fajunk.
Költés
Vékony ágakból épít fészket, melyet fák lombkoronájába helyez. Gyakran visz fészkébe hulladékokat, pl. papírt, drótot, ruhaanyagot stb. Telepesen fészkelnek. Korán, még lombfakadás előtt elkezdenek költeni. Monogámok, a párok kialakulása már ősszel elkezdődik. Fészekaljanként maximálisan 9 tojást raknak, melyeken a tojó 16-19 napig kotlik, mialatt a hím madár eteti. A fiókák 1 hónapig a fészekben tartózkodnak, mindkét szülő eteti őket.
Élőhely
Városi parkokban, ültetett akáccsoportokban, liget- és ártéri erdőkben, mezőgazdasági területek, falvak, utak közelében lévő fasorokban, ültetett fenyvesekben.
Elterjedés
Hazai elterjedés és állományméret
Romániában nagyon elterjedt faj, állományukat 350-420 ezer párra becsülik (Birdlife International, 2004). Gyakran képeznek nagy telepeket városok parkjaiban, zöldövezeteiben, állandó gondot és felháborodást okozva a környék lakóinak. A 407/2006-os Vadászati és a Vadállomány Védelméről szóló törvény szigorúan előírja a vetési varjak vadászhatóságának idejét: augusztus 15 és március 15 közé. Ez a szigorú előírás nem csak a vetési varjak védelmét szolgálja, hanem a varjútelepen költő más madárfajok, így a kékvércse és az erdei fülesbagoly védelmét is.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
A vetési varjú kiemelkedő intelligenciával és eszközhasználati képességgel bír a többi madárhoz viszonyítva. Az utóbbi években több érdekes kutatás is született ezzel kapcsolatban:
- Ezópusz „A varjú és a kancsó” meséjét tesztelték brit kutatók, mely arról szól, hogy csőre vastagsága miatt egy varjú nem fér hozzá a kancsóban lévő vízhez, ezért kavicsokat dobál a kancsóba, hogy megemelje a víz színjét. Valóban, 4 varjút tesztelve a kutatók azt találták, hogy mind a négy hamar megtanulta, hogyan juthat a kancsóban, a víz tetején lebegő kukachoz. 3 madár azt is elsajátította, hogy a nagyobb kövek bedobálása gyorsabb eredményhez vezet (Bird és Emery 2009)
- bár a vadon élő varjak nem használnak eszközöket, a fogságban tartott egyedek meglepően ügyesen és kreatívan használnak különböző eszközöket. Többek között különböző méretű és alakú köveket annak megfelelően használtak ilyen irányú kísérletek során, hogy milyen széles vagy alakú a nyílás, ahová be kell őket dobni. Talán a legmeglepőbb az az eredmény volt, hogy a varjú képes egy egyenes drótszál végét kampósra görbíteni, hogy azzal húzza ki egy csőből az eleséget tartalmazó apró füles kosárkát
- fogságban tartott varjak kooperatív szövetséget kötnek fajtársaikkal (mint a csimpánzok és más főemlősök) bizonyos feladatok végrehajtására. A feladat egyszerű volt, két madár egy kötelet egyszerre, de két oldalról kellett húzzon ahhoz, hogy egy ételt tartalmazó tálacska elérhetővé váljon. Meglepően gyorsan és hatékonyan teljesítették a feladatot. (Seed, Clayton & Emery 2008)
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
Szakirodalmi forrás
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Bird, C.D.and
Emery, N.J. (2009). Rooks Use Stones to Raise the Water Level to Reach a Floating Worm. Current Biology, online early
Bird, C.D. and Emery, N.J. (2009): Insightful problem solving and creative tool modification by captive nontool-using rooks. PNAS 106(25): 10370-10375
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Seed, A.M, Clayton, N.S. & Emery, N.J. (2008) Cooperative problem solving in rooks (Corvus frugilegus) Proc. R. Soc. B 275(1641): 1421-1429.
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
általános tudnivalók
erdély flórája és faunája