A hímek szélső faroktollai hosszabbak
| Román név | Rândunică |
| Angol név | Barn swallow |
| Tudományos név | Hirundo rustica |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Fecskefélék (Hirundinidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 17-19 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 32-34 |
| Tömeg (g) | 16-20 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Stabil |
Az öreg madarak torka és homloka rozsdavörös, a mell a háthoz és szárnyhoz hasonlóan kékesen csillogó fekete, a szélső faroktollak hosszúak. A fiatalok torka és homloka sárgásbarna, a sötét tollazat pedig fakóbb fekete. Minden kor- és ivarcsoport képviselőinél a has és alsó farokfedők fehérek, a faroktollakon egy-egy fehér folt található. A hímek szélső faroktollai erősen megnyúltak, innen kapták a "villásfarkú" fecske nevet.
Rendkívül gyorsan repülő madarak, röptükben táplálkoznak rovarokkal, lepkékkel, vagy ültükben levéltetvekkel, ritkán pókokat, hernyókat is fogyasztanak, gyakran vadásznak vízpartok közelében. Eső közeledtével a földközelben repkedő rovarokra vadásznak, innen a szólás: „Alant szállnak a fecskék, eső lesz”. Hosszútávú vonulók, a telet Afrika középső és déli területein töltik, ahonnan áprilisban térnek vissza.
Kultúrtájakon, gazdasági épületekben, farmokon, falvakban istállókban fészkel. Csésze alakúvá tapasztott fészkük nagyrészt sárból épül, amely segít a gerendához való rögzítésben is; növényi anyagokkal erősítik meg és tollakkal bélelik ki. Gyakran magányosan fészkelnek, de nem ritka a telepes fészkelés sem, így egész évben társasak; vonulás előtti időszakban hatalmas csapatokat alkotva nádasokban éjszakáznak. Monogámok, de előfordul a poligínia is, a páron kívüli párzások gyakoriak lehetnek. Gyakran előfordul, hogy több egymás utáni évben együtt költ egy pár, és a költőterületükhöz is hűek. A tojók általában kétszer kotlanak évente, fészekaljanként 4-6 tojáson.
Kerüli a sűrűn lakott, nagyon száraz, vagy erdős területeket. Kedveli a legeltetett mezőket, vízfelületeket, ahol repülő rovarokra vadászhat.
A legszélesebb körben elterjedt fecskefaj. Az legészakibb területeket kivéve teljes Eurázsia és Észak-Amerika költő faja, télre pedig a déli félteke szárazföldjein gyakori, így Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztrália északi területein.
Hazai elterjedés és állományméret
Nálunk is gyakori fészkelő és az országban mindenhol jelen van, az embert akár a nagyobb tengerszint feletti magasságokig is követheti. A Birdlife International 2004-es felmérése alapján Romániában 800,000 – 1,000,000 pár költ.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem kutatói érdekes megfigyelést tettek a fecskék szárnyparazitáival kapcsolatban. A füsti fecskék szárnyain és farktollain nagyon gyakran apró lyukakat lehet megfigyelni. Az utóbbi 15 év szakirodalma úgy tartotta, hogy ezeket a lyukakat szárnytetvek okozzák, név szerint a Machaerilaemus malleus faj. Magyarországról gyűjtöttek a kutatók toll-lyuk adatokat füsti fecskékről és két másik énekesmadárról, figyelvén azt, hogy milyen magas a M. malleus és más tolltetvek abundanciája. Azt találták, hogy a tollakon talált lyukak számának eloszlása, nem az M. malleus, hanem egy másik toll-tetű a Bruellia nembe tartozó egyedek gyakoriságával állt kapcsolatban. A felfedezés jelentős, bár nem a madarak, hanem inkább a tetvek ökológiájának szempontjából (Vas és mtsi. 2008).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
Vas, Z., Csörgő T., Møller, A.P., Rózsa, L. 2008. The Feather Holes on the Barn Swallow Hirundo rustica and Other Small Passerines are Probably Caused by Brueelia Spp. Lice Journal of Parasitology 94:1438-1440
