A hímek feje és tarkója szürke
| Román név | Cinteză |
| Angol név | Chaffinch |
| Tudományos név | Fringilla coelebs |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Pintyfélék (Fringillidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 14-16 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 24,5-28,5 |
| Tömeg (g) | 19-27 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Csökkenő |
Veréb nagyságú, de karcsúbb alkatú és hosszabb farkú. A nemek színezete különböző, közösek csupán a fehér szélső faroktollak, a zöld szegélyű evezők és a sárgászöld farcsík. Az öreg hímek fejteteje, tarkója és vállfedői fényes kékesszürkék, a hát vöröses sötétbarna, a szárnyak feketék számos fehér csíkkal, a has halvány vörösbarna. Télen tollazatuk fakóbb. Az öreg tojók és a fiatalok feje és háta szürkésbarna, az alsótest halvány krémszínű, akárcsak a nagy szárnycsík.
Rovarzsákmányát a lombkoronában keresi, a magvakat a földről szedegeti. A Dél és Nyugat-Európaiak rezidensek, máshol rövidtávú vonulók vagy parciális vonulók. Romániai populációik parciális vonulnak, ezért télen az északabbra költő egyedeket figyelhetjük meg. A hímek nagyobb valószínűséggel telelnek át, mint a tojók, ezért télen több hím madár figyelhető meg gyakran kisebb csapatokba rendeződve (ebből a megfigyelésből származik tudományos nevében a coelebs = agglegény). Költési időben magányosak vagy párban vannak, a nem-fertilis időszakban azonban csapatosan vonulnak és táplálkoznak.
Monogámok, ám promiszkuitásra hajlamos mindkét nem. A fészeképítésben, kotlásban és nagyrészt a fiókaetetésben is csak a tojók vesznek részt. Csésze alakú, vékony gallyakból épülő, mohával és zuzmókkal álcázott fészkét ágvillába, ágakra vagy bokrokba rakja, fűvel, tollal és szőrrel béleli ki.
Mindenféle sík-, domb- és hegyvidéki fás élőhelyen megfigyelhetők (tűlevelű, elegyes és lombhullató erdők, városi parkok, kertek, stb.), erdőkben a nyíltabb részeket kedveli. Télen gyakran nyílt területeken is megfigyelhetők.
Egész Európában elterjedt, mindenhol gyakori fészkelő pintyféle.
Hazai elterjedés és állományméret
Nálunk is az egyik legabundánsabb fészkelő kisénekes faj, 2.4 – 6,3 millió közé becsülik a hazai fészkelő párok számát!
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
A táplálék, élelem gyakorisága fontos meghatározója a madarak által választott élőhelynek, élőhelyfoltnak. Azonban az, hogy mennyire hozzáférhető és mennyire könnyen felismerhető, megtalálható az élelem, kevésbé kutatott. Ha nehezen megtalálható magot fogyaszt a madár, több időt kell kereséssel töltsön, ezáltal nagyobb predációs veszélynek van kitéve. Bozótos és nyílt területeken, sárga és fekete magokat szórtak ki és figyelték, hogy az erdei pintyek mennyi időt töltenek a magok keresésével. A madarak a biztonságosabb bozótosabb helyen töltöttek több időt, főleg akkor, ha ott sárga, könnyen megtalálható magvak voltak kiszórva. A sárga magvakat fele annyi idő alatt találták meg, mint a fekete magvakat. Nyílt területen nagyon kevés időt töltöttek. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy nem csak az élelem gyakorisága, de hozzáférhetősége és az élőhely jellege is befolyásolja a madarak táplálékszerzési döntéseit (Jones és mtsi 2006).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
Jones, K.A. , Krebs, J.R., Whittingham, M.J. (2006): Interaction between seed crypsis and habitat structure influence patch choice in a granivorous bird, the chaffinch Fringilla coelebs. Journal of Avian Biology 37: 413-418.
