Sárgarigó
Román név | Grangur |
Angol név | Golden Oriole |
Tudományos név | Oriolus oriolus |
Rendszertani besorolás | |
Verébalakúak (Passeriformes) rendje | |
Sárgarigófélék (Oriolidae) családja | |
Jellemző méretek | |
Hossza (cm) | 20-25 |
Szárnyfesztávolság (cm) | 44-47 |
Tömeg (g) | 56-79 |
A faj éneke | play |
Európai elterjedés | Európai elterjedés |
IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
Európai trend | Növekvő |
Térkép
Megjelenés
Rigónagyságú és rigószerű, feltűnő színezetű madár, mely színe miatt nem téveszthető egyik hazai madárfajjal sem. Az öreg hímek szárnya és faroktollainak nagy része fekete, az írisz és csőr bordó, a fej, nyak, test és a faroktollak vége aranysárga. Az öreg tojók torka és hasa fehér, csak a testoldal sárga, szárnyuk fakóbb fekete. A fiatal madarak melle és testoldala csíkozott, testükön a sárgászöld szín dominál.
Életmód, vonulás
Éneke hangos és jellegzetes füttyök sorozata („kell-e-dió-fiú” vagy „huncut-a-bíró”), amelyet nyöszörgő hangok szakíthatnak meg. Feltűnő színezete ellenére nehezen vehető észre a lombkoronában, esetleg egymást üldöző egyedeik pillanthatók meg. Magányosak, territoriálisak. Rovarokat és növények terméseit eszik; a lombkoronában táplálkozik, ritkábban a földön vagy levegőben. Transz-Szaharai vonuló, a trópusi Afrikában telel.
Költés
Monogámok, a visszatérő fiatal, legtöbbször hím egyedek segítenek közvetlen rokonaik fiókanevelésében (helperek). Fészküket fák ágvillájába helyezik. A fészekaljankénti 3-5 tojásra a hímek is ülhetnek rövid időre, de nagyrészt a tojók költik ki őket, a fiókák fészeklakók és gondozásuk kétszülős.
Élőhely
A kiterjedt erdők és magashegyek kivételével a legtöbb fás élőhelyen megtelepedik: parkok, fasorok, kertek, gyümölcsösök, ártéri erdők, ligeterdők, fás legelők, stb. Kedveli a víz közelségét.
Elterjedés
Északi részek kivételével Európában mindenhol fészkel, és néhol Ázsia keleti és déli részén is megtalálható.
Hazai elterjedés és állományméret
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
Szakirodalmi forrás
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hubálek, Z. 2004. Global weather variability affects avian phenology: a long-term analysis, 1881–2001. Folia Zoologica 53(3): 227–236.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
általános tudnivalók
erdély flórája és faunája