Középen egy flótázó hím sárgarigó, a jobboldali kis képen egy fiókáit etető tojó látható
| Román név | Grangur |
| Angol név | Golden Oriole |
| Tudományos név | Oriolus oriolus |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Sárgarigófélék (Oriolidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 20-25 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 44-47 |
| Tömeg (g) | 56-79 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Növekvő |
Rigónagyságú és rigószerű, feltűnő színezetű madár, mely színe miatt nem téveszthető egyik hazai madárfajjal sem. Az öreg hímek szárnya és faroktollainak nagy része fekete, az írisz és csőr bordó, a fej, nyak, test és a faroktollak vége aranysárga. Az öreg tojók torka és hasa fehér, csak a testoldal sárga, szárnyuk fakóbb fekete. A fiatal madarak melle és testoldala csíkozott, testükön a sárgászöld szín dominál.
Éneke hangos és jellegzetes füttyök sorozata („kell-e-dió-fiú” vagy „huncut-a-bíró”), amelyet nyöszörgő hangok szakíthatnak meg. Feltűnő színezete ellenére nehezen vehető észre a lombkoronában, esetleg egymást üldöző egyedeik pillanthatók meg. Magányosak, territoriálisak. Rovarokat és növények terméseit eszik; a lombkoronában táplálkozik, ritkábban a földön vagy levegőben. Transz-Szaharai vonuló, a trópusi Afrikában telel.
Monogámok, a visszatérő fiatal, legtöbbször hím egyedek segítenek közvetlen rokonaik fiókanevelésében (helperek). Fészküket fák ágvillájába helyezik. A fészekaljankénti 3-5 tojásra a hímek is ülhetnek rövid időre, de nagyrészt a tojók költik ki őket, a fiókák fészeklakók és gondozásuk kétszülős.
A kiterjedt erdők és magashegyek kivételével a legtöbb fás élőhelyen megtelepedik: parkok, fasorok, kertek, gyümölcsösök, ártéri erdők, ligeterdők, fás legelők, stb. Kedveli a víz közelségét.
Északi részek kivételével Európában mindenhol fészkel, és néhol Ázsia keleti és déli részén is megtalálható.
Hazai elterjedés és állományméret
Nálunk gyakori fészkelő, 680-890 ezer költő párra becsülik a hazai állományt.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Az Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO) Európa időjárását meghatározó egyik legfontosabb tényező, a Grönland fölött lévő alacsony és a tőle délre lévő magas légnyomású képződmény között kialakuló légcirkuláció. Cseh kutatók keresték az összefüggést a NAO-indexek és a madarak vonulása között, 103 év megfigyeléseire alapozva. A vizsgált 37 voluló faj közül a rövidtávú vonulók jóval korábban érkeztek vissza a költőteröletre pozitív téli/tavaszi NAO értékek esetén, míg ez az index nem érintette a hosszútávú vonulókat, közöttük a sárgarigót sem (Hubálek 2004).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hubálek, Z. 2004. Global weather variability affects avian phenology: a long-term analysis, 1881–2001. Folia Zoologica 53(3): 227–236.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
