Cigánycsuk

Térkép

Megjelenés

Az idősebb hímek feje teljesen fekete (innen a fajnév), nyakoldalán nagy fehér folt, melle narancsos gesztenyeszínű, farkcsíkja barna és sötét pöttyös. A tojók színezete hasonló, csak világosabb árnyalatú, nyakoldala szennyes barna, feje sötétbarna.

Életmód, vonulás

Apró termetű rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik, ritkábban bogyókat is fogyaszt. Költési perióduson kívül magányosak vagy párban maradnak, ritkán csoportosan táplálkoznak. Mivel nem bírják a téli hidegeket, ezért az északabbi populációk az elterjedési terület délebbi részére vonulnak, így Spanyolországban vagy éppen az algériai tengerparton töltik a hideg hónapokat, míg a közép- és dél-európai populációk állandóak.

Költés

Monogámok, ritkán fordul elő a poligámia. Fészkét fűcsomó alá vagy alacsony bokrokra helyezi. Évente akár 3 fészekaljat is nevelnek, a 4-6 tojáson két hétig kotlik a tojó.

Élőhely

Nyílt gyepterületeken, parlagokon, domboldalakon, árkok partján fordul elő. Elszórt bokrok, cserjék, falak, kerítések jelenlétét igényli, melyekre ki tud ülni.

Elterjedés

Síkvidéktől hegyvidékig, ritkán a fahatár fölött is lehet vele találkozni. Európában a kontinens északi feléből hiányzik, Nyugat-, Közép- és Dél-Európában a rubicola alfaj él, Európa keleti szélétől és a Kaszpi-tengertől keletre a maura és más alfajok. Nyugat-Európai állományuk csökken, míg a keleti populációk stabilak vagy éppen növekednek.

Hazai elterjedés és állományméret

164-240 ezer párra becsülik a hazai állományt.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Német kutatók cigánycsukokon tesztelték azt a hipotézist, hogy különböző szélességi fokokon vagy különböző élőhelyeken élő egyedek metabolikus rátájukat a helyi viszonyokhoz alakítják. Arra voltak kíváncsiak, hogy vajon valóban van ilyen jellegű különbség egy adott faj különböző földrajzi szélességen élő populációi között, és hogy vajon ez genetikailag kódolt vagy csupán egy fenotípusos adaptáció ezen állatoknál. Ennek érdekében 4 országból (Kenya, Írország, Ausztria és Kazahsztán) gyűjtöttek cigánycsuk fiókákat és nevelték őket Németországban, nyugalmi metabolikus rátát mérvén 14 és 20 hónapos korukban. Azt találták, hogy a legalacsonyabb metabolikus rátát a nem vonuló kenyai madarak mutatták. Szintén alacsony ráta jellemezte a főleg szedentáris írországi madarakat, míg nagyon nagy metabolikus rátátjuk volt a vonuló kazah és osztrák madaraknak. Ezzel bizonyították, hogy az életritmus, melyet a metabolikus ráta jellemez, alacsonyabb a nem vonuló trópusi madaraknál, mint a vonuló mérsékelt övi madaraknál. A trópusi madarak alacsony energia-költségével magyarázható azok lassú fejlődése, késleltetett öregedése és hosszú élettartalma, nemcsak csaláncsukoknál, hanem más élőlényeknél is (Wikelski és mtsi. 2003)

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest

Wikelski, M., Spinney. L, Schelsky, W., Scheuerlein, A., Gwinner, E. (2003): Slow pace of life in tropical sedentary birds: a common-garden experiment on four stonechat populations from different latitudes. Proceedings of Royal Society of London – Biology, 270:2383–2388.