Vörösbegy

Térkép

Megjelenés

Ez a kisebb rigóra emlékeztető, tömzsi, viszonylag nagyfejű énekesmadár semmivel sem téveszthető össze. Az öreg madarak arca, torka és melle (begye) élénkvörös színű, amelyet egy vékony szürke sáv vesz, a hasi rész kivételével, körbe. A has fehér, a testoldal barnás, a hát és felsőszárny sötétbarna. A fiatalok alsóteste, háta, feje sárgásbarna, pettyezett (hiányzik a vörös mellfolt).

Életmód, vonulás

Gyakori madárfajunk. Mindig territoriális, habár a nyári és téli territórium nem feltétlenül esik egybe. Gyakran a sűrű cserjeszintben mozogva, ritkábban kiülve hallatja énekét (éles és mély hangok követik egymást). Rovarokat, férgeket, bogyókat, magvakat fogyaszt. A skandináviai, a kelet és közép-európai populációk télre Nyugat-Európába vagy a Földközi-tenger vidékére vonul. A tojók gyakran vonulnak hosszabb távra, mint a hímek. A romániai populációk vonulnak, nagyon kevés telel át.

Költés

Fészkét levelekből, vékony ágakból és puha növényi anyagokból építi, bokrokba alacsonyan, fák, meredek oldalak, sziklák üregeibe vagy a gyökerek közé helyezi, szőrrel és tollal béleli. 4-6 tojásból álló fészekaljukat a tojók két hétig költik, miközben párjuk gyakran eteti őket. Monogámok, de egyes hímek bigámok.

Élőhely

Bár elkerüli a zárt erdőket, kedveli a bokros, ligetes helyeket. Gyakran nedves helyeken, ligeterdőkben, kevésbé sűrű lomberdőkben, bokrosokban, cserjésekben, mezőgazdasági területek szegélyében, parkokban találkozhatunk vele.

Elterjedés

Európa legnagyobb részén fészkel a vörösbegy, elterjedési területe egészen Északnyugat Afrikáig, Törökországig, Iránig és az Ural keleti részéig tart. A tundrán és a fahatár feletti magasságokban nem található meg. Az európai populáció mérete nagyon nagy, több mint 43 millió pár.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban mindenhol gyakori fészkelő faj, 1,850,000-2,670,000 pár költ Romániában.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Vonuló madarak megérkezvén a telelő területre gyakran találkoznak ott élő és költő fajtársaikkal. Vörösbegyeken tanulmányozták, hogy egy spanyolországi telelő területen hogyan osztják fel egymás között a jó (erdő) és kevésbé jó (cserjés) területeket a rezidens és a telelni érkező egyedek. Mire a vonuló populáció egyedei megérkeztek, a jobbnak számító erdei élőhelyeket már elfoglalták a rezidens populáció egyedei, így az érkezők a cserjésben telepedtek meg. A tél folyamán a rezidens populáció egyedeinek 35%-a átköltözött a cserjésbe, de az erdőt mindvégig ők dominálták. Bár több táplálékot kínált a cserjés élőhely, a madarak kondíciója mégis az erdőben volt jobb, valószínűleg a kisebb predációs nyomással járó, kevésbé stresszes életmód miatt. Az eredmények azt sugallják, hogy a korai élőhely-választásból származó előny tartja életben a rezidens populációt, a telelni érkező nagy mennyiségű vonuló versenytárs áradata ellenére (Telleria és Pérez-Tris 2004).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest

Telleria, J.L., Pérez-Tris, J. 2004. Consequences of the settlement of migrant European Robins Erithacus rubecula in wintering habitats occupied by conspecific residents. Ibis 146:258-268.