Mezei poszáta
| Román név | Silvie de câmp |
| Angol név | Common Whitethroat |
| Tudományos név | Sylvia communis |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Óvilági poszátafélék (Sylviidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 14 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 18-23 |
| Tömeg (g) | 13-18 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Növekvő |
Élénk mozgású madár. Szárnyuk rozsdabarna, meglepően hosszú farkán a szélső tollak fehérek. A hímek fejteteje és fejoldala hamuszürke, ezzel szemben a tojóké és a fiatal madaraké barna. A test alsó része és a torok mindkét nemnél fehéres.
Költés után és vonulás alatt csoportosan élnek, az év többi részében magányosak. A költési periódusban főleg rovarokat, hernyókat, bogarakat, késő nyáron nagy mennyiségű húsos gyümölcsöt, késő ősszel pedig bogyókat fogyasztanak. Minden populációjuk vonuló, a telet a Szaharától délre töltik. A visszautat márciusban kezdik meg, Közép-Európába április végére, május elejére érnek.
Monogámok, de egyes hímek politerritoriálisak lehetnek, több tojót tartva. Általában egy, délebbre két fészekaljat nevelnek egy évben. Mindkét nem kotlik, neveli és eteti a fiókákat. Gyenge, laza szövésű fészküket talajhoz közel építik, füvek, lágyszárúak közé vagy alacsony bokrokra. 4-5 tojást raknak, melyet 11-12 napig költenek.
Mezőgazdasági területeket szegélyező bokorsorok és nyílt cserjések gyakori faja, néha fiatal ültetvényekben, lombzáródás előtt sűrű állományukkal találkozhatunk. Elkerülik a nagyon sűrű erdőket és cserjéseket, és emberi településeken sem találkozunk velük.
A faj széles elterjedésű a Skandináv-félszigettől Marokkóig, Írországtól Közép-Szibériáig fordul elő, Európában négy alfajából három van jelen. Síkvidéki fajnak számít, bár fészkelő populációit találjuk 1500 m-en a Svájci Alpokban és akár 2000 m-en a Kaukázusban. Az európai populációméret 14 millió pár.
Hazai elterjedés és állományméret
A legsűrűbb fészkelő állományok egyike Romániában található, ez több mint 5000 párt jelent 50 km2 területre. Összesen 500-800 ezer madárpárra becsülik a hazai állományt.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
A tudomány mai állása szerint a madarak éneke úgy fejlődött, hogy hűen jelezze az éneklő egyed minőségét. Lengyel kutatók azt vizsgálták, hogy mennyire költséges egy adott ének-repertoár fenntartása. Mezei poszátáknál vizsgálták az egyes madarak énekét miután stresszelő körülményeknek tették ki őket (testtömegüket 5%-kal növelték úgy, hogy idegen tollakat ragasztottak farktollaikra). A kontrol csoporthoz képest a manipulált madarak énekének strófahossza jelentősen lerövidült, bár a repertoár (a különböző ének-elemek változatossága, diverzitása) nem változott. Következtetésnek azt vonták le a kutatók, hogy az ének változatossága állandó másodlagos nemi jelleg, mely nem befolyásol a hím kondíciója (Borowiec és mtsi 2007).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Borowiec, M., Łosak, K., Osiejuk, T., Halupka, K 2007. Song repertoire is not affected by stress in an adult male songbird, the Whitethroat Sylvia communis. Behaviour 144:879-887
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
