A hím sordély bokrokra, oszlopokra kiülve hallatja egyszerű énekét
A sordély megjelenése verébre emlékeztet
| Román név | Presură sură |
| Angol név | Corn Bunting |
| Tudományos név | Miliaria calandra |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Sármányfélék (Emberizidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 28 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 26-32 |
| Tömeg (g) | 35-63 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Csökkenő |
Mezei pacsirta nagyságú, de zömökebb és kúpos csőrű madár. Barnás tollazata sötét sávozású, míg csőre és lába sárgás. Hím és tojó hasonló ennél a fajnál. Röpte nehézkes, a madár lábát gyakran lelógatja. Mivel tollazatán nincsenek kitüntető bélyegek, röpte és éneke alapján ismerhetjük fel könnyen.
A sordélyok költési időn kívül általában csapatosan mozognak. A csapatok mérete nagyon változó méretben és összetételben egyaránt. Főleg magokat fogyasztanak, de költési időben étrendjüket gerinctelenekkel egészítik ki, melyeket a talajról szedegetik össze. A faj, néhány kelet-európai populációt kivéve, nem vonuló.
Párzási rendszerük összetett: a hímek gyakran poligámok, változó számú tojót tartanak, ritkán akár 18-at is. A nemek közötti kapcsolat nagyon laza, párzási időszakon kívül szinte sohasem látjuk őket együtt. A fészket kizárólag a tojók építik és a tojásokat is egyedül költik ki. A fészkeket a talaj közelébe, magas fűbe vagy alacsony bokrokra helyezik. A fészekalj mérete 4-6 tojás, melyek formában és színben nagyon változatosak. A fiókák etetése elsősorban a tojók dolga, de egyes pároknál a hímek akár 50%-ban is hozzájárulhatnak az etetéshez.
A faj agrárterületekhez kötődik, leginkább gabonatáblák és kaszálók környékén látható, de természetesebb szárazgyepekben is feltűnik.
A faj elterjedése nyugaton a Kanári-szigetekig, keleten Közép-Ázsiáig, északon Észak-Közép-Európáig, délen Észak-Afrikáig tart. Elsősorban sík vidéki faj, de alacsony dombvidékeken is megtalálható. Az európai populáció jelentős százaléka Dél-Európában költ. Az 1950-es évektől kezdődően a faj nyugat-európai állománya jelentősen csökkent. A főbb okok között a mezőgazdasági művelés megváltozását, a műtrágya és rovarirtó szerek nagy mennyiségű használatát találjuk. A jelenlegi európai állomány mérete több mint 7,900,000 pár.
Hazai elterjedés és állományméret
A hazai állomány mérete 940,000 – 1,000,000 pár. Míg a legtöbb európai állomány mérete csökkenő tendenciát mutat, addig a hazai és bulgáriai populációk stabilak.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Mivel a faj állománya jelentősen csökkent Európa szerte a ’50-es évektől kezdődően, több országban vizsgálni kezdték a csökkenés konkrét okait, hogy természetvédelmi intézkedéseket foganatosíthassanak a faj megvédése érdekében. Dániában a sordély aggasztó állománycsökkenését a ’70-es évektől figyelték meg. Országos felmérő-programot kezdeményeztek és megállapították, hogy a változatos mezőgazdasági kultúrák esetén nagyobb a populációméret, míg nagy táblás monokultúrák esetén kis populációkat találtak, vagy a faj hiányát jelezték. A sordélyok a gyepekkel (kaszálókkal, legelőkkel) tarkított agrártájat kedvelték, és a tavaszi árpa-táblák különösen jótékonyan hatottak állományméretükre (Fox és Heldbjerg 2008)
- Mivel a sordélyok tollazatát tekintve nincs különbség tojók és hímek között, nehéz ennél a fajnál megállapítani a madarak nemét. Azt korábban is lehetett tudni, hogy a hímek átlag tömege és szárnyhossza kb. 10% nagyobb, mint a tojóké, de a gyakorlatban gyakran átfednek a két nem paraméterei. Ennek kiküszöbölésére spanyol kutatók 103 madarat fogtak be, lemérték morfológiai paramétereiket és tömegüket, majd véranalízissel meghatározták nemüket. A mért paraméterek alapján egy kétváltozós egyenletet tudtak felírni, amelybe ha behelyettesítjük egy felnőtt sordély paramétereit, egyértelműen eldönthető annak neme. Az egyenlet: y = 0.136*S + 0.288*T - 26.837, ahol S a szárnyhossz és T a tömeg. Ha y>0, akkor hím madárral van dolgunk, ha y < 0, akkor tojóval (Campos és mtsi. 2005).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Campos, F., Hernández, M., Arizaga, J., Miranda, R., Amezcua, A. 2005. Sex differentiation of Corn Buntings Miliaria calandra wintering in northern Spain. Ringing & Migration 22:159-162.
Fox, T., Heldbjerg, H. 2008. Which regional features of Danish agriculture favour the corn bunting in the contemporary farming landscape? Agriculture, Ecosystems and Environment 126: 261–269
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
