Nagy fakopáncs
Román név | Ciocănitoare pestriţă mare |
Angol név | Great Spotted Woodpecker |
Tudományos név | Dendrocopos major |
Rendszertani besorolás | |
Harkályalakúak (Piciformes) rendje | |
Harkályfélék (Picidae) családja | |
Jellemző méretek | |
Hossza (cm) | 23-26 |
Szárnyfesztávolság (cm) | 38-44 |
Tömeg (g) | 70-100 |
A faj éneke | play |
Európai elterjedés | Európai elterjedés |
IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
Európai trend | Növekvő |
Térkép
Megjelenés
A nagyobb méretű fakopáncsokhoz (= túlnyomórészt fekete-fehér színezetű harkályok) tartozik. A nagyméretű, fehér vállfoltja és csíkozatlan teste jól elkülöníti a fehérhátú- (D. leucotos) és kis fakopáncstól (D. minor). Sapkája fekete, fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Hasoldala fehér, az alsó farokfedők élénkpirosak. Az öreg hímek tarkóján piros folt van, ami a tojóknál hiányzik; a fiatalok fejteteje teljesen piros és az alsó farokfedőik halványpirosak.
Életmód, vonulás
Főleg rovarokkal táplálkozik, bár télen nagy mennyiségű fenyőmagot fogyaszt. Ügyesen kapaszkodik a fák törzsén, farkát támasztéknak használva, csőrével a fa kérgét kopogtatva a kéreg alatt megbúvó rovarok után keresgél. Korhadt fákban akár 10 cm mély üregeket is tud vágni csőrével, hogy a fafúró bogarakat és azok lárváit kiszedegesse. Nyelvét akár 4 cm-re ki tudja nyújtani, mellyel szigonyszerűen felnyársalja a puha testű zsákmányállatokat. A keményebb rovarok a ragadós nyál miatt hozzáragadnak a madár nyelvéhez. Leginkább magányos és agresszív madarak, bár csoportosulhatnak táplálékban gazdag helyeken. Változó méretű territóriumot védenek. A déli, nyugati és közép-európai populációk nem vonulnak, míg a keleti és boreális populációk rövidtávú vonulók. Jelentős vándorlás fordulhat elő fenyőerdőkben a kevés magot termő években.
Költés
Monogám párzási rendszerben élnek, a párok akár három évig is együtt maradhatnak, bár az évenkénti partnerváltás is gyakori. Mindkét nem részt vesz a fészkelő odú kialakításában, a költésben és a fiókák etetésében. A dobolás a legfontosabb kapcsolattartó jelzés párválasztás esetén és territóriumukat is ezzel jelzik. Egy fészekaljat raknak évente, mely 4-7 fehér tojásból áll.
Élőhely
Elterjedés
Az elterjedési terület határa az északi tajga-vonal, délen a Földközi-tenger régiója, nyugaton Nagy-Britannia, keleten Mongólia északi része. A nagy fakopáncs elterjedési területének fele Európában található, itt a faj nagyon gyakori fészkelő fajnak számít. Nagyon nagy állománymérete stabil vagy növekvő Európa szerte, több mint 12,000,000 párra tehető. A legnagyobb nagy fakopáncs-sűrűség Németország, Franciaország, Csehország, Lengyelország, Fehéroroszország és Románia területén található.
Hazai elterjedés és állományméret
340-460 ezer párra tehető hazai állományuk.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Egy lengyel kutató a Wielkopolski Nemzeti Parkban tanulmányozta a nagy fakopáncs hímek és tojók viselkedését téli periódusban, mikor a madarak a táplálékbőség miatt (az erdeifenyőknek sok tobozuk volt) nem viselkedtek territoriálisan. Bár mindkét nem jórészt fenyő-magvakkal táplálkozott és hasonló területeken kereste az élelmet, jelentős különbséget találtak a két nem táplálkozási szokásaiban. A hímek sztereotipikusan táplálkoztak, mindig ugyanazon a helyen és mindig fenyő-magvakat fogyasztva. A tojók sokkal mozgékonyabbak voltak, különböző módszerekkel és változatosabb helyeken jutottak táplálékhoz. Ezeket a viselkedésbeli különbségeket a kutatók a hímek által dominált szociális rendszerrel magyarázták, ahol a nőstények rá voltak kényszerítve az alternatív táplálkozási formákra (Osiejuk 1994).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
Szakirodalmi forrás
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Osiejuk, TS. 1994. Sexual dimorphism in foraging behaviour of the great spotted woodpecker Dendrocopos major during winters with rich crops of Scotch pine cones. Ornis Fennica 7: 144-150
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
általános tudnivalók
erdély flórája és faunája