| Román név | Fâsă de pădure |
| Angol név | Tree Pipit |
| Tudományos név | Anthus trivialis |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) rendje |
| Billegetőfélék (Motacillidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 15 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 25-27 |
| Tömeg (g) | 18-29 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Csökkenő |
Az erdei pityer egy kis méretű, fényes, elegáns pityer-faj. Hasonló a réti pityerhez, de teste zömökebb, és énekük alapján egyértelműen elkülöníthetőek. A madarak hátoldala barna, fekete sávos mintákkal. Jellemző még sápadt sárga szemöldöksávja, sárgás-barnás torka, és sötét sávozású oldala és melle, rózsaszínes lába.
Bár költési időn kívül főleg magányosan mozognak, előfordulhat, hogy kisebb vagy nagyobb csapatok állnak össze vonuláshoz, táplálékszerzéshez vagy északázáshoz. Főleg a talaj közelében fészkel és táplálkozik, akárcsak a többi pityer-faj, azonban különlegessége, hogy fákhoz, bokrokhoz is kötődik, mert kilátóknak, és éneklő-helyeknek használja azokat. Főleg rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen ezt növényi anyagokkal egészíti ki. Hosszú távú vonuló. Afrika trópusi területein telel az európai állomány legnagyobb része.
Költési időben területtartók. Fészküket a földre vagy alacsony növényekre teszik. Évente 2-3 fészekaljat nevelnek.
Elkerüli a fátlan, cserjétlen, teljesen nyílt helyeket, de ott is hiányzik, ahol a fás vegetáció nagyon sűrű. Ennek megfelelően a ligetes, bokros legelőket, természetesebb gyepeket kedveli leginkább, de fiatal ültetvényekben, mezsgyékben, de akár erdőkben is előfordul, ha nem fejlett a cserjeszint.
Az erdei pityernek Európában található globális költőterületének fele. Európai költőpopulációjuk nagyon nagy, melyet több mint 27 millió párra becsülnek. 1990-ig stabil volt állományuk, majd csökkenő tendenciát mutattak Európa nyugati és északi részén.
Hazai elterjedés és állományméret
600-850 ezer párra becsülik a hazai állomány méretét, gyakori madarunknak számít.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Nagyon sok nyitott fészkű madár úgy helyezi fészkét a sűrű növényzetbe, hogy a legoptimálisabb alkalmazkodjon az időjárási tényezőkhöz. Anglia keleti részén azt figyelték meg, hogy az erdei pityerek fészke általában kelet felé néz, ezáltal védve van a nyugati-délnyugati széltől, emellett a reggeli napsugarak könnyen felmelegítik a fészket, ugyanakkor a sűrű növényzettel együtt árnyékot nyújt a déli és délutáni erős napsütéstől. A kelet felé forduló fészkekben jobb volt a költési arány, bár a fiókák túlélését nem befolyásolta ez a fészek-jellemző. Érdekes ezen felül az is, hogy a fészkek tájolása a költési periódus során is változott: a hőmérséklet emelkedésével a fészkek dél felől észak felé fordultak (Burton 2006).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Burton, N.H.K. 2006. Nest orientation and hatching success in the tree pipit Anthus trivialis. Journal of Avian Biology, 37:312-317.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
