Erdei pityer
Román név | Fâsă de pădure |
Angol név | Tree Pipit |
Tudományos név | Anthus trivialis |
Rendszertani besorolás | |
Verébalakúak (Passeriformes) rendje | |
Billegetőfélék (Motacillidae) családja | |
Jellemző méretek | |
Hossza (cm) | 15 |
Szárnyfesztávolság (cm) | 25-27 |
Tömeg (g) | 18-29 |
A faj éneke | play |
Európai elterjedés | Európai elterjedés |
IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
Európai trend | Csökkenő |
Térkép
Megjelenés
Az erdei pityer egy kis méretű, fényes, elegáns pityer-faj. Hasonló a réti pityerhez, de teste zömökebb, és énekük alapján egyértelműen elkülöníthetőek. A madarak hátoldala barna, fekete sávos mintákkal. Jellemző még sápadt sárga szemöldöksávja, sárgás-barnás torka, és sötét sávozású oldala és melle, rózsaszínes lába.
Életmód, vonulás
Bár költési időn kívül főleg magányosan mozognak, előfordulhat, hogy kisebb vagy nagyobb csapatok állnak össze vonuláshoz, táplálékszerzéshez vagy északázáshoz. Főleg a talaj közelében fészkel és táplálkozik, akárcsak a többi pityer-faj, azonban különlegessége, hogy fákhoz, bokrokhoz is kötődik, mert kilátóknak, és éneklő-helyeknek használja azokat. Főleg rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen ezt növényi anyagokkal egészíti ki. Hosszú távú vonuló. Afrika trópusi területein telel az európai állomány legnagyobb része.
Költés
Élőhely
Elkerüli a fátlan, cserjétlen, teljesen nyílt helyeket, de ott is hiányzik, ahol a fás vegetáció nagyon sűrű. Ennek megfelelően a ligetes, bokros legelőket, természetesebb gyepeket kedveli leginkább, de fiatal ültetvényekben, mezsgyékben, de akár erdőkben is előfordul, ha nem fejlett a cserjeszint.
Elterjedés
Az erdei pityernek Európában található globális költőterületének fele. Európai költőpopulációjuk nagyon nagy, melyet több mint 27 millió párra becsülnek. 1990-ig stabil volt állományuk, majd csökkenő tendenciát mutattak Európa nyugati és északi részén.
Hazai elterjedés és állományméret
600-850 ezer párra becsülik a hazai állomány méretét, gyakori madarunknak számít.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Nagyon sok nyitott fészkű madár úgy helyezi fészkét a sűrű növényzetbe, hogy a legoptimálisabb alkalmazkodjon az időjárási tényezőkhöz. Anglia keleti részén azt figyelték meg, hogy az erdei pityerek fészke általában kelet felé néz, ezáltal védve van a nyugati-délnyugati széltől, emellett a reggeli napsugarak könnyen felmelegítik a fészket, ugyanakkor a sűrű növényzettel együtt árnyékot nyújt a déli és délutáni erős napsütéstől. A kelet felé forduló fészkekben jobb volt a költési arány, bár a fiókák túlélését nem befolyásolta ez a fészek-jellemző. Érdekes ezen felül az is, hogy a fészkek tájolása a költési periódus során is változott: a hőmérséklet emelkedésével a fészkek dél felől észak felé fordultak (Burton 2006).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
Szakirodalmi forrás
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Burton, N.H.K. 2006. Nest orientation and hatching success in the tree pipit Anthus trivialis. Journal of Avian Biology, 37:312-317.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
általános tudnivalók
erdély flórája és faunája