Szajkó

Térkép

Megjelenés

Közepes méretű madár, a varjúfélék családjának egyik legszínesebb hazai képviselője. A rózsaszínes szürkésbarna testen találunk néhány feltűnő bélyeget, melyek segítségével könnyen felismerhetjük ezt a fajt: vastag fekete bajuszsávjuk van, koromfekete faroktollaik és evezőtollaik, nagy fehér szárnyfoltjuk és feltűnő, égszínkék-fekete sávozású felső szárnyfedők. Másik közismert neve a mátyásmadár.

Életmód, vonulás

Generalista faj mind az étrendjét, mind az élőhelyét tekintve. Gerincteleneket, főleg bogarakat és lepkehernyókat, gyümölcsöket, magokat fogyaszt. Szeptemberben és októberben nagy mennyiségben gyűjti és dugdossa el a tölgymakkokat. Nagy távolságokat képes megtenni azért, hogy a makkokat összeszedje. Elszállítja saját területére, a talajban és avarban kis lyukakat ás, és elrejti azokat. Lenyűgöző vizuális memóriával rendelkezik, pontosan ismeri az elásott makkok helyét, télen főleg ezekből a raktárakból étkezik. Az európai populációk, néhány északi állományt kivéve, nem vonulnak. Tápanyagszegény teleken nagy távolságokra képesek repülni.

Költés

Költési időszakban területtartók. Monogámok és párjukhoz egész életükben hűségesek. Áprilisban teszik le tojásaikat, évente csak egy fészekaljat nevelnek. Ágakból épülő fészkét fák lombkoronájába, ágvillába helyezi.

Élőhely

A szajkó leginkább a lomhullató és kevert-lombú erdőket kedveli, főleg azokat, amelyekben tölgyek is előfordulnak, a tölgymakk lévén az egyik kedvenc téli tápláléka. Ugyanakkor a ’30-as évektől kezdődően egyre gyakrabban figyelhető meg kertekben, gyümölcsösökben, parkokban is, és újabban akár belvárosi parkokban is előfordul.

Elterjedés

Elerjedési területe Írországtól Japánig tart, jelen van Afrika északi területein, de hiányzik a nagyon északi részekről, így a Skandináv félsziget és Oroszország egyes részeiről. Európai populációméretük több mint 6 millió párra tehető és stabilnak mondható.

Hazai elterjedés és állományméret

Gyakori és könnyen felismerhető madarunk. 460-580 ezer párra becsülik a hazai állományt.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Egy német kutató azt találta vizsgálatai során, hogy a szajkó riasztó hangját, mellyel az ellenséget jelzi, felismeri a vörös mókus és annak megfelelően viselkedik. A módszer egyszerű volt: rögzítette a kutató a mókusok viselkedését szajkó és más énekesmadár riasztó-hangjának lejátszása közben, illetve csend esetén. A szajkó riasztó hangjára a mókusok zöme elhagyta a helyszínt, vagy sokkal kevesebb időt töltött a helyszínen, sokkal figyelmesebbnek, óvatosabbnak bizonyult. A két faj közötti ilyen jellegű interakció azzal magyarázható, hogy a szajkó és a mókus egymás mellett él hosszú idő óta, illetve ugyanazok a természetes ellenségei (Randler 2006).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Randler, C. 2006: Red Squirrels (Sciurus vulgaris) Respond to Alarm Calls of Eurasian Jays (Garrulus glandarius) Ethology112: 411-416.

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest