Az énekesrigó dalára jellemző a motívumok ismételgetése
Mellét és hasát ék alakú foltok díszitik
| Román név | Sturz cântător |
| Angol név | Song Thrush |
| Tudományos név | Turdus philomelos |
| Rendszertani besorolás |
| Verébalakúak (Passeriformes) |
| Rigófélék (Turdidae) |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 23 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 33-36 |
| Tömeg (g) | 65-100 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Csökkenő |
Közepes méretű rigó. Hátoldala egyszínű olajbarna, melle agyagsárga, rajta sűrűn elhelyezkedő, ék alakú fekete pettyek, hasa fehéres.
Költési perióduson kívül többé-kevésbé magányosak, vagy kisebb csapatokban étkeznek, illetve éjszakáznak. Vonuláskor nagy tömegbe verődnek össze, de gyengén koordinált csapatot alkotnak. A gerinctelen állatok széles skáláját fogyasztják, főleg földigilisztákat, de termések után is szívesen keresgélnek. Jelentős szárazság esetén, mikor más nem áll rendelkezésére, nagy mennyiségben fogyasztanak csigákat (ezeket köveken, úgynevezett csigaüllőkön törik össze). Rövidtávú vonulók, a közép- és kelet-európai populációk a telet az enyhébb klímájú Dél-Európában töltik: Olaszország, a korábbi Jugoszlávia, a Balkán és Görögország területén.
Költési rendszerüket a monogámia jellemzi. A párok kora tavasszal alakulnak ki. Jó kilátást biztosító helyekről énekelnek a hímek, mellyel területüket jelzik. Sárral, agyaggal bélelt fészküket fákra, bokrokra teszik, sokszor a törzshöz támasztva, vagy az ágak sűrűjébe. Két-három, sőt ritkán 4 fészekaljat is nevelnek évente.
A hideget, nedvességet és a szeles időjárást tűri, de kerüli a száraz, nagyon meleg területeket. Szinte valamennyi európai erdőtípusban megtalálható és fészkel. Territoriális viselkedése miatt területi eloszlása egyenletes.
Elterjedési területe Írországtól a Bajkál-tóig, illetve Dél-Spanyolországtól Iránig tart. Gyakori madárnak számít Európa szerte, több mint 20 millió pár fészkel a kontinensen. Jelentős állományok találhatók Németországban, Franciaországban, Norvégiában és Romániában is.
Hazai elterjedés és állományméret
Gyakori madarunk, a hazai állományméretet 1,4 - 2,1 millió párra becsülik (BirdLife International 2004).
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Énekes rigók visszafogási adatait gyűjtötték össze Közép-, Észak- és Kelet-Európából és a vonuló, illetve telelő területekről (Európa, Észak-Afrika és Közel-Kelet) 90 évre visszamenőleg, hogy vonulási szokásaikról tiszta képet kapjanak a kutatók. A költés utáni, vonulás előtti mozgások ritkán haladták meg a 20 km-t. A területhűség egyik évről a másikra egyértelműen jellemző volt a visszafogott madarakra. A vonuló madarak ősszel dél-nyugatnak vették az irányt, széles sávban haladva. A skandináv és észak-oroszországi énekes rigók a kontinens észak-nyugati részén haladtak dél felé, októberben elérvén Franciaország dél-nyugati részét. Az idősebb madarak innen az Ibériai félszigetre vonultak át, míg a fiatalok jellemzően ott töltötték a telet. A délkelet-európai populációk Olaszországban töltötték a telet, néhány egyed Korzika vagy Szardínia szigetéig vonulva. A rendszeres madárgyűrűzések és a nemzetközi hálózat, mely segítségével a visszafogási adatokat központosítani lehet, hasonló értékes adatokkal szolgálhatnak különböző madárfajok viselkedését, vonulási szokásait illetően (Milwright 2006).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
Milwright R.D.P. 2006. Post-breeding dispersal, breeding site fidelity and migration/wintering areas of migratory populations of Song Thrush Turdus philomelos in the Western Palearctic. Ringing & Migration 23: 21-32.
