Fehér gólya
A gólyák nyújtott nyakkal és lábbal repülnek
Gólyafiókák kirepülés előtt
| Román név | Barza albă |
| Angol név | White Stork |
| Tudományos név | Ciconia ciconia |
| Rendszertani besorolás |
| Gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendje |
| Gólyafélék (Ciconiidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 100-115 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 155-165 |
| Tömeg (g) | 2275-4400 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Növekvő |
Mindenki által ismert, nagyméretű, hosszú nyakú és lábú madár. Fekete-fehér színezetű, csőre és lába piros, a fiatalok csőre fakóbb, vége kissé sötét. Röptében is könnyen felismerhető nyújtott nyaka, faroktollain messze túlnyúló lábai alapján.
Nagyrészt nagyobb méretű rovarokat és kisebb gerinceseket fogyasztanak, mint hüllők, kétéltűek, halak, ritkábban kisemlősök vagy madárfiókák. Fiókáikat visszaöklendezett, előemésztett táplálékdarabokkal etetik. Fokozottan szociális madár, laza csoportokban táplálkoznak, gyakran egymáshoz közel költenek az egyes párok, és nagy csapatokban vonulnak és éjszakáznak. Hatalmas fészket építenek vastag ágakból. Költési helyéhez és a fészkéhez is hűséges. Minden évben hozzáépít régi fészkéhez, így akár hatalmas, több mázsa súlyú fészket birtokol. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika középső és déli területein tölti. A fiatalok Afrikából gyakran csak ivarérésük elérése után (3–4 éves korban) térnek vissza költőterületeikre. A közép- és kelet-európai populációk egyedei a Földközi-tengert és a Szaharát keletről kerülik meg (lásd Kele, egy sáromberki [Maros megye] gólyafióka vonulási útvonalát a www.ciconia.ro web-oldalon), míg a nyugat-európaiak a Gibraltár-szorosnál hagyják el Európa területét.
Monogámok, a fiókákat mindkét szülő hasonló mértékben eteti, a párok több éven át együtt maradhatnak. Ahol a körülmények megengedik gyakran laza kolóniákban fészkelnek. Nászuk a fészekben zajlik, jellegzetes az ún. kelepelő viselkedés.
A gólyát gyakran látni települések közelében, mert bár nedves réteken, sekélyvizű mocsarakban, árterületeken, lápokban táplálkoznak, fészküket szinte kizárólag épületek kéményére, csűrök tetejére, villanyoszlopokra építi. Urbanizálódása előtt fészkét nedves területek melletti fasorokra építette.
Európában a mérsékelt égövre és a Mediterrán-tenger térségére jellemző, azonban jelenkori elterjedése leginkább Közép- és Kelet-Európára, valamint az Ibériai-félszigetre koncentrálódik, mert Nyugat-Európa számos területéről eltűnt vagy állománya a mai napig jelentősen csökken. Állománycsökkenésének oka leginkább a táplálkozó területek megsemmisítésének, a közép- és magasfeszültségű vezetékek általi áramütésnek köszönhető. Csökkenő állományméretük miatt számos európai országban indult gólyavédelmi program, amelyek fő célja a fenti két veszélyeztető tényező lehető leghatékonyabb csökkentése. Európai állományát 2004-ben 180 ezer párra becsülték.
Hazai elterjedés és állományméret
A www.ciconia.ro jelentése szerint a legtöbb itthoni gólyát az ország észak-nyugati és dél-nyugati részében láthatjuk, Szatmár és Temes megyékben, de jelentős a számuk Harghita, Kovászna, Szeben és Brassó megyékben is, valamint a Duna árterében. A „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi egyesület Sáromberkének adományozta a „Gólyák falva” kitüntető címet és 2009-ben egy kamerát helyezett ki egy fészek fölé. A milvus.ro honlapon élőben lehetett követni a gólyapár költését és a fiókát felnevelését. Bár sok ideig (30-40 évig) csökkent a hazai fehér gólya állomány, az utóbbi 10-15 évben sok helyen növekvő számú gólyapárt lehet észlelni. 4–5 ezer párra becsülik hazai állományukat.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
- Magyar kutatók azt vizsgálták, hogy milyen összefüggés van a szülők minősége, egészségügyi állapota és szaporodási sikere között. Ehhez 5 éven keresztül vizsgálták a madarak és azok fiókáinak tömegét, a szülők szaporodási sikerét és tojás- és fiókagondozói aktivitásukat. Eredményeik azt mutatják, hogy a szülői ráfordítás eltérő volt a nemek között: a tojók többet ültek a tojásokon, mint a hímek, ezzel szemben a hímek hordtak több ételt a fiókáknak. A szülői ráfordítás szoros összefüggésben állt a szülők minőségével: nagyobb tömegű tojók több tojást raktak, és hosszabban költöttek, mint a könnyebb tojók. Ugyanakkor a nagyobb tömegű hímek és tojók több élelmet és többször vittek fiókáiknak és nagyobb fészekaljat röptettek ki. A könnyebb szülők stratégiája az volt, hogy kisebb fészekaljat raknak, de azokból nagy tömegű fiókákat nevelnek. A fiókaetetés alatt a szülők tömege nőtt, jelezvén, hogy a szülők saját jövőbeli túlélésüket tartják elsődlegesen fontosnak (a legtöbb madárfajnál a fiókák etetése nagyon „költséges” és a szülők tömegvesztésével jár) (Sasvári és Hegyi 2001)
- Mivel a fehér gólyák emberi településeken vagy azok közelében fészkelnek, sokszorosan ki vannak téve az emberi tevékenység negatív hatásainak. Ennek egy példája a mobiltelefon állomások környéke. Mivel laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a mikrohullámok kedvezőtlenül befolyásolhatják egyes állatok életét, spanyol kutatók ezt természetes környezetben szerették volna tesztelni. Azt találták, hogy azok a fehér gólya-fészkek, melyek a jeladók 200 m-es körzetében voltak, jelentősen kevesebb tojást tartalmaztak, és a szülők kevesebb fiókát röptettek, mint a 300 m-en túl található fészkek madarai (Balmori 2005)
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
Balmori
, A. 2005. Possible Effects of Electromagnetic Fields from Phone Masts on a Population of White Stork (Ciconia ciconia) Electromagnetic Biology and Medicine 24:109-119.
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Sasvári, L., Hegyi, Z. 2001. Condition-dependent parental effort and reproductive performance in the White Stork Ciconia ciconia Ardea 89: 281-291
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
