Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)1bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)1bcfglmnprsuv
keywords (en)1bcefghjlmpqrstwy

Búbos pacsirta

A búbos pacsirta gyakran mozog a földön, fészkét is a talajra rakja
A búbos pacsirta hosszú, hegyes bóbitája feltűnő bélyeg, mert lelapítva is látható
Román névCiocârlan
Angol névCrested Lark
Tudományos névGalerida cristata
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Pacsirtafélék (Alaudidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)17
Szárnyfesztávolság (cm)29-38
Tömeg (g)37-55
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendCsökkenő

Térkép

Megjelenés

A mezei pacsirtánál kissé nagyobb madár. A búbos pacsirta jellegzetessége, ahogy a neve is mutatja, a feje tetején lévő bóbita, mely hosszú és hegyes, és lelapított állapotban is jól látható. A madár alapszíne szürkésbarna: evezőtollai egyöntetű homokbarnák, a szélső faroktollak és az alsó szárnyfedők vöröses barnák. A csőr a fejhez képest hosszú és enyhén lefele ívelő.

Életmód, vonulás

Tápláléka növényi részekből (főleg magvak és levelek) és gerinctelen állatokból (leginkább bogarak) áll. Táplálékát a talajról vagy talaj alól szedegeti. Nem vonuló faj (vonuló populációk csupán a volt Szovjet Unió legészakibb területein élő állományok). Általában magányosak vagy párban vannak, költési időszakon kívül néhány egyedből álló csapatokat alkothatnak. A hímek énekelhetnek a talajról, kiülő helyről és repülés közben is. Egy magasabb pontról rugaszkodnak neki a hímek, szögben felfelé repülnek, míg jó szelet nem kapnak, majd 30-70 m magasságban kezdik el hangos éneküket. Megesik, hogy akár 100-200 m magasra is felrepülnek ilyenmód.

Költés

A költést április közepén kezdik meg monogám párzási rendszerben, melyben a hímek territóriumot védenek. Fészküket a talajra rakják, sokszor takarás nélkül, máskor bokrok, fűcsomók védelmébe. A fészek fűszálak és más növényi részek rendezetlen szövedéke, melynek sokszor domború, kupolás, hogy a fiókáknak árnyékot szolgáltasson. Akár 2-3 fészekaljat is nevelnek évente, bennük 3-5, ritkán 7 fiókával.

Élőhely

A melegebb, száraz, homokos, vagy akár sivatagos, kopár, alacsony vagy ritka növényzetű élőhelyekhez kötődik, emiatt eloszlásuk is foltos. Vonzódik az ember által létrehozott félsivatagos területekre hasonlító helyekhez: vasúti lerakatok, repterek, kikötők környéke, ipari és háztartási szeméttározók. Mezők, mezőgazdasági területek, városok környékén is megfigyelhetők.

Elterjedés

Elterjedési területe nagy és nagyon változatos éghajlati feltételekhez alkalmazkodott faj: a boreális zónától a száraz félsivatagokig megtalálható. Európában a mérsékelt övre és a Mediterráneumra jellemző, északon hiányzik. Több, mint 3,2 millió párra becsülik az európai állományukat.

Hazai elterjedés és állományméret

220-312 ezer párra becsülik hazai állományukat, országszerte gyakori fészkelő pacsirta-faj.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Marokkóban nemcsak a búbospacsirta él, hanem egy testvérfaja, a kövi pacsirta (Galerida theklae) is. Mindkét faj nagyon változatos megjelenésű, a kövi pacsirta főleg színezetében, míg a búbospacsirta a csőr nagyságában és alakjában. Ez a nagy jellembeli változatosság arra enged következtetni, hogy a testvérfajok közötti gyakori átkereszteződés van. Ennek igazolására DNS-szekvenálással próbálták kideríteni a két faj egymáshoz való viszonyát. Eredményeik alapján a két faj 3,7 millió évvel ezelőtt vált szét, és egyáltalán nem találtak arra utaló jelet, hogy a fajon belüli változatosságot a hibridizáció tartaná fenn. Ezzel szemben a búbospacsirtákon belül elkülöníthető volt két csoport, melyek külön területeken élnek: a rövid csőrű G. c. cristata alfaj és a hosszú csőrű G. c. randonii alfaj. E két vonal közül a cristata alfaj sokkal jobban hasonlított morfológiailag a kövi pacsirtához, mint a másik alfaj. E vizsgálat kiemeli a természetes szelekció, a fenotípusos plaszticitás és a földrajzi elszigetelődés fontosságát a búbospacsirta csőr-változatosságának kialakításában és fenntartásában (Guillaumet és mtsi. 2005).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Guillaumet, A., Crochet, P.-A., Godelle, B. 2005. Phenotypic variation in Galerida larks in Morocco: the role of history and natural selection Molecular Ecology 14: 3809–3821

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română