Európa legnagyobb és legismertebb vöcsökfaja a búbos vöcsök
A búbos vöcsök jellegzetes tollfülei nyáron láthatóak
| Román név | Corcodel mare |
| Angol név | Great Crested Grebe |
| Tudományos név | Podiceps cristatus |
| Rendszertani besorolás |
| Vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendje |
| Vöcsökfélék (Podicipedidae) családja |
| Jellemző méretek |
| Hossza (cm) | 46-51 |
| Szárnyfesztávolság (cm) | 85-90 |
| Tömeg (g) | 600-1500 |
| A faj éneke | play |
| Európai elterjedés | Európai elterjedés |
| IUCN globális státusz | Nem veszélyeztetett |
| Európai trend | Növekvő |
A legnagyobb termetű, hosszú, karcsú és kihegyezett csőrű vöcsökfaj. Érdekessége, hogy lábain úszóhártya helyett a felülről lapított, karéjos ujjak biztosítják az úszófelületet. A nemek mérete és tollazata hasonló. Nászruhában semmilyen más hazai madárfajjal nem téveszthetők össze feltűnő fejtollazatuk miatt: fejtető fekete, pofája fehér és a fej tövénél meghosszabbodott gallértollak rőt-vörösek, hegyük feketés. A hát egyöntetű szürkés-fekete, a testoldal barnás, alsótest és nyak elülső része hófehér. Nyugalmi időszakban a fej dísztollai eltűnnek. A fiatalok a téli tollazatú öregekre emlékeztetnek, de pofájukon hosszanti fekete csíkok vannak.
Főképp kisméretű halakkal táplálkozik, de a vízi gerinctelenek is szerepelnek étlapján. Nagyrészt magányos, ritkán verődik nagyobb csapatokba; territoriális. Észak- és Közép-kelet Európában rövidtávú vonuló, nyugaton viszont állandó. Hazánkban a költő állomány kis része állandó. A telet be nem fagyó tavakon, folyószakaszokon, deltákban és tengerpartok közelében (pl. lagúnákban) tölti Nyugat-Európában. Költőterületére kora tavasszal érkezik vissza.
A párok gyakran már a telelőterületen kialakulnak. Költéskezdés előtti násztáncuk bonyolult, nagyon látványos és mozgalmas: víz alatti és víz feletti pörgések, táncok, kölcsönös nászajándék-adás (vízinövények) és fejbiccentések, egymás melletti „szaladások” hosszú és bonyolult sorozata.
Fészküket a vízre építik, nádszálak vagy vízinövények közé elrejtve, viszont előfordul, hogy takarás nélkül, vagy csupán részleges takarással. A fészek vízinövényekből (nád, gyékény, hínár stb.) készül, speciális vonalvezetés nélkül, bár a belső része finomabb anyagokkal van bélelve, melyekkel a tojásokat is betakarják. A fészekalj mérete 1-6 tojás, de akár 9 is, amelyeken a szülők 28 napig felváltva kotlanak. A fiókák fészekhagyók, követik szüleiket, vagy utaznak azok hátán. Mindkét szülő részt vesz a fiókák védelmében és etetésében.
A legtöbb nádassal szegélyezett, nagyobb, nem túlságosan mély, természetes vagy mesterséges, édes vagy félsós állóvízben találkozhatunk búbos vöcsökkel. Kerüli a mély és kavicsos aljzatú víztesteket. Bizalmas, nem rejtőzködő, gyakran közelről megfigyelhető.
Európa-szerte elterjedt, de főleg a mérsékelt égövre és a Mediterráneumra jellemző, hiányzik az arktikus élőhelyekről. Európai állományuk 300 ezer pár körül mozog.
Hazai elterjedés és állományméret
Hazánkban is közönséges fészkelő, 20-30 ezer párra becsülik az állományt.
Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban
Ismeretes a búbos vöcsökről, hogy vihar esetén, főleg a nagy kolóniákban, jelentős a tojások pusztulásának aránya. Ennek ellenére, ha a pusztítás nem teljes, a fészekalj részlegesen vagy teljesen megmenthető. A nagy hullámok és erős szél ellen a szülők a fészek folyamatos építésével, erősítésével védekezhetnek. Még a vízbe esett tojások is megmenthetők, ha a szülők gyorsan köré építenek egy talapzatot, és csőrükkel irányítva rátaszigálják a tojásokat. A tojások hidegtűrése kiváló, ezért több órai lebegés után is nagy eséllyel kikelnek a fiókák. A vöcskök ezen felül képesek új tojások gyors lerakására, hogy pótolják a veszteséget (Konter 2007).
Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban
BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.
Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London
Konter, A. 2007. Response of Great Crested Grebes Podiceps cristatus to Storm Damage of Nests. Waterbirds 30:140-143.
Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;
Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest
