Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)1bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)1bcfglmnprsuv
keywords (en)1bcefghjlmpqrstwy

Héja

Az öreg héják hasa kersztben sávozott
Román névUliu porumbar
Angol névGoshawk
Tudományos névAccipiter gentilis
Rendszertani besorolás
Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendje
Vágómadár-félék (Accipitridae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)49-64
Szárnyfesztávolság (cm)135-165
Tömeg (g)600-2000
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendStabil

Térkép

Megjelenés

A héja ölyvméretű ragadozómadár. A tojók nagyobbak a hímeknél, a hím madarak méretét egy kifejlett tojó karvaly utolérheti. Az ölyvekkel szemben a héják szárnya rövidebb és szélesebb, a farok a testhez viszonyítva hosszú. A héja alsóteste világos alapon sűrűn csíkozott barnával vagy szürkével, felül egyöntetűen sötétszürke. A faroktollakon vastag fekete sávok vannak, a fejen éles, fehér szemöldöksáv, alatta fekete pofafolt. A karvalytól megkülönbözteti a hosszú szárny, hordószerű has, lekerekített farok, erősen „hasas” hátsó szárnyél, és lomhább röpte.

Életmód, vonulás

Táplálékát főleg madarak (kisebb tyúkalakúak, galambok, rigók stb.) és emlősök (nyulak, mókusok) teszik ki, de opportunista lévén bármire – ami megfelelő méretű – rávág. Aktív vadász, gyakran megfigyelhető télen városban galambcsapatokat üldözve. Áldozatait levegőben, fészekben, lombozatban vagy a földön kapja el. Bár minden ragadozómadár törvény által védett Romániában, nem ritka a vadászatuk, főleg a háziszárnyasokban és fácán-tenyészetekben okozott „károk” miatt. Északi területeken parciális vonuló, máshol állandó, hazánkban gyakori fészkelő, nem vonuló faj.

Költés

Magányosak vagy párban maradnak a tél folyamán is, a tojók egész évben a territóriumon maradhatnak. Párzási rendszerükre a monogámia jellemző. A fészket 10-20 m magasra, fák lombkoronájába építik ágakból, melybe páfrány-részeket, fenyőtűket vagy fakérget is tesznek. Az új fészkek átmérője 75-90 cm, míg magassága 25 cm, de az újrahasznált fészek akár 75×120 cm széles/hosszú és 55 cm magas is lehet. A 3-4 tojások 35-38 napi kotlás után kelnek ki.

Élőhely

Főleg dombvidéki faj, de előfordul alacsonyabb hegyvidéki erdőkben is a mérsékelt és boreális övben. Kedveli a zavarásmentes fenyveseket; vegyes erdőben is előszeretettel költ fenyőn, de lombhullató erdőkben is gyakori.

Elterjedés

Egész Európában elterjedt, elég jelentős populáció-mérettel: több mint 160 ezer párral. Az állomány mérete jelentősen növekedett az 1970-2000 években, bár több országban kisebb visszaesések is tapasztalhatók voltak. Általában véve a héja európai állapota stabilnak mondható.

Hazai elterjedés és állományméret

Tekintve, hogy a ragadozó madaraknak nagy vadászterületre (revír) van szükségük, a hazai 5-7 ezer párból álló populáció elég nagynak tekinthető.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A héja számtalan tudományos munka célfaja, épp ezért ökológiája és viselkedésbiológiája jól ismert. Egy 2005-ben publikált cikkben azt vizsgálták, hogy mikor a legelőnyösebb elkezdeni  egy fiatal héjatojónak a szaporodást. Az adatokat 30 évig gyűjtötte a kutató és 74 madarat vont be a kutatásba. A megfigyelések szerint az első szaporodás ideje 1-4 éves korra tehető, bár ebben a korban (feltételezte a kutató) a táplálékkeresési tapasztalatlanság csökkenti a reprodukciós sikert. Eredményei azt mutatták, hogy valóban nagyon költséges egy fiatal héjának költeni, főleg kevésbé táplálék-gazdag területen, mert jelentősen legyengíti az állatot, és a költés sem lesz sikeres. Gazdag területen azonban csupán kis különbséget tapasztaltak egyéves és öregebb költőmadarak sikeressége között. A populáció nagysága és sűrűsége szintén befolyásolta az első tojásrakás idejét: magas denzitás esetén az egyévesen költő madarak száma lecsökkent. Összefoglalva, a 3 éves héjáknak a legoptimálisabb először szaporodniuk, de ez a terület heterogenitásával és az egyedek sűrűségének függvényében változhat (Krüger 2005).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Krüger, O. 2005 Age at first breeding and fitness in goshawk Accipiter gentilis. Journal of Animal Ecology 74: 266–273

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română