Fogoly

Térkép

Megjelenés

A fácánnál jóval kisebb, a fürjnél nagyobb madár. A fej és test kerekded, nyaka rövid, a faroktollak rövidek és vörösek. Nagyrészt szürkésbarnák, a pofa és torok narancssárga, a nyak szürke, a testoldal gesztenyebarnán csíkozott, a hason sötétbarna színű folt látható, mely a hímeknél nagyméretű,  patkó alakú, míg a tojóknál kisebb. A fiatalok tollazata sárgásbarna, nagytestű fürjre emlékeztet.

Életmód, vonulás

Főleg növényevő, de fiókáit rovarokkal is táplálhatja. Talajlakó faj. Félénk, ideges természetű, gyakran csak az ember közeléből repül fel. Röpte a fácánéhoz hasonló, gyors, hangos szárnycsapásokkal, rövid siklásokkal. Költési időszakon kívül társas madár, csapataik szorosan összetartanak. Állandó, nagy hidegek esetén kóborolhat, különben területhű.

Költés

Monogámok, egy életre választanak párt maguknak. Fészkeiket a talajra, kis üregekbe rakják, melyeket ők kaparnak ki. Fűvel bélelik, majd ebbe rejtik 8-10, sőt sokszor több tojásukat. Mindkét szülő kotlik és gondozza az utódokat. A pár territóriumot tart fenn.

Élőhely

A mérsékelt és sztyeppzónára jellemző, általában kedveli az üde síkságokat. Előnyben részesíti az összefüggő füves mezőket, legelőket vagy mezőgazdasági területeket.

Elterjedés

Európában mindenhol elterjedt, de állománya a legtöbb helyen a vadászat, mezőgazdaság és a fácán (erős kompetítor) miatt csökken. Az állomány mérete nagy, több mint 1,6 millió pár, bár az 1970-1990-es években jelentős mértékben csökkent. Bár a kelet-európai országokban a populációk mérete stabil maradt vagy éppen nőtt 1990 után, a nyugat- és közép-európai országokban folyamatosan csökkent létszámuk.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban is őshonos és egész évben állandó (csak néhol menekül a zord időjárás elől). A hazai állományt 120-180 ezerre becsülik és ezzel, Lengyelország után, Európa egyik legjelentősebb fogolypopulációját mondhatjuk magunknak.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A több mint 200 éves nagy-britanniai adatsorok a fogoly-vadászatról arról árulkodnak, hogy az éves ingadozások mellett, 1952-ben egy jelentős állományösszeomlás következett be. Az évek közötti ingadozás pedig a fiókák túlélésével magyarázható, mely a gyomirtó szerek bevezetése előtt évi átlag 49% volt, míg a herbicidek bevezetése után 32%-ra csökkent. A rendelkezésre álló adatok alapján a kutatók modellezni próbálták a fogoly-állomány dinamikáját, és azt találták, hogy a 32%-os fiókatúlélés nem vezetett komolyabb változásokhoz, ha kizárták a fészekfosztogatók hatását. Ha azonban azt is figyelembe vették, hogy különböző állatok rendszeresen fogyasztják a foglyok tojásait, akkor a modell a fogoly-populáció kihalását jelezte. A vizsgálat tanulságaként a szerzők további hosszú távú megfigyelést, hasonló modellezéseket és mind a területek, mind a populációk megfontolt kezelését javasolják (Potts és Aebischer 1995).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press

Potts, G.R., Aebischer, N.J. 1995 Population dynamics of the Grey Partridge Perdix perdix 1793–1993: monitoring, modelling and management. Ibis137: S29 - S37.

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest